Call of Duty

 

CD-key:

Ha valaki elvesztette a kódot, vagy meg sem volt neki, akkor az ne csüggedjen, hogy nem tud játszani, mert annak itt a segítség:

XTEP - TSUH - 3Y4H - YEXT - 00C6

Crack:http://data.hu/get/1561927/cod15.rar.html

Magyarosítás:data.hu/get/1138139/codhun.exe

A várva várt játék. A játékostársadalom szinte már-már hisztérikus állapotban várta az Activision és az Infinity Ward legújabb üdvöskéjét. A trailerek, előzetesek, és képek után már valami többre is vágytunk. Először is jobb, ha tisztázzuk az Activision helyzetét. Ez az a cég, aminek a keze benne volt a Return to Castle Wolfenstein-ben, vagy ha már itt tartunk, akkor a Soldier of Fortune 2-ben, de egy lapon említhetjük a Quake 3: Arena-val, és annak kiegészítő lemezével is a Team Arena-val is. Hihetetlen nagy nevek, amelyek a mai napig megőrizték biztos helyüket a piacon, hiszen mindenkit elkápráztattak igényességükkel, hangulatukkal, és remekbe szabott játékmenetükkel.

Nem beszélve arról, hogy a megjelenésük óta szó szerint folyamatosan játsszák az Interneten. A cég előrukkolt végre a Call of Duty-val(a továbbiakban ?OD?, ami, nekem elhihetitek magasra tette a mércét. Már megint, mondhatnánk, hiszen a Wolf idejében is ezt éreztük, és mégis sikerült magasabbra tenni. Körülbelül 2 nap telt el amióta befejeztem a játékot, így elmondhatom, hogy az élmények nagyon frissek, és még most is a játék hatása alatt vagyok. Mikor a screenshotokat készítettem nektek a mentéseim alapján, sokszor előfordult, hogy a kép mentése után elcsábított újra a játék egy kis lövöldözésre. Gondolom, ebből kiderül, hogy a játék magával ragad, egyszerűen abbahagyhatatlan, és még azt sem ígérhetem, hogy hamar kigyógyulsz belőle. Nekem nem sikerült. Eme kis bevezető után lássuk hát, hogy játékmenetben mit is kínál ez a kis gyöngyszem:

A COD felépítése egyedi, hiszen a játék folyamán először az amerikai oldalon küzdünk, majd az angolok táborában folytatjuk, és legvégül a szovjet vörös hadsereg harcosaként fejezzük be a küldetéssorozatot. Az előzetesekben nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy a háborút nem egy ember nyerte meg, hanem az összehangolt csapatok diadala volt. A játék folyamán talán nincs is olyan küldetés, ahol egyedül kellene harcolnunk. Mindig mellettünk vannak csapattársaink, akik mindig kiveszik a részüket a harcból. Nagyon tetszett, hogy a virtuális világba a játékos csak belecsöppent, és nem az ő kedvéért jött létre. Sokszor előfordult, hogy nekem kellett a csapatom után rohanni. Nem vagyunk mi tábornokok, még csak őrmesterek sem, akik kedvükre dirigálhatnak. Egyszerű közlegényt alakítunk. Itt a következő fontos pont. Folyamatosan feladatokat kapunk a felettesünktől, azaz a csapatból kiválaszt minket-általában ezt a nevünk harsány ordításával tudatja velünk-és kapunk egy-egy kisebb feladatot. Pl.: nekünk kell fedezni valakit, avagy nekünk kell felrobbantani az adott objektumot. Fantasztikus, ahogy a játék érezteti velünk a csapatmunka fontosságát.

Mi is csak egy parányi részei vagyunk a háborúnak, de rajtunk is múlik sokminden. Már volt ilyesfajta próbálkozás más játékokban is Pl.: a testvérnek mondható Medal of Honor-ban is, de az a COD közelében sem jár. Ezt a játékot direkt erre hegyezték ki. Nagyon jól sikerült. Az élvezetes játékmenetet még az ellenfelek sem rontják el. Egyáltalán nem buták, mint ahogy azt sajnos sok játékból már megszokhattuk. Nem rohannak feléd idiótán, egyenesen bele a célkeresztbe, hanem okosan, fedezékből tüzelnek. Ismerik a guggolást is, így amíg újratöltik fegyvereiket, addig leguggolnak, és nem nyújtanak szekrény méretű célpontot neked. A játékosnak nincs egyszerű dolga, hiszen nem tudhatod, hogy mikor bukkan föl a fedezékből újra. Előfordult, hogy Rambo stílusban kiszaladtam a fedezékből, hogy lekaszáljam őket, de nem sokáig jutottam. Az ellenség sem egyedül jön, hanem csapatban támadnak, és fedezéket keresnek. Sokszor állóháború alakult ki a pálya egyes részein. Mindig fontos volt, hogy jó fedezéket találjak magamnak, mert a nélkül nem sokáig éltem volna. Vannak kemény szituációk is, de az esetek nagy részében azért megoldható a feladat. Minden pálya elején megkapunk egy rövid leírást az adott küldetés történetéről.

Az amerikai küldetéssorozatok között például főhősünk, Martin közlegény naplóját olvassuk, melyből megtudhatjuk, hogy hol is vagyunk, és egy kis történelmi olvasmánynak sem utolsó. Tükröződik benne a katona félelme, és az egész félelmetesen valósághű. Nem tudom, hogy az Infinity Ward-os srácok hogy készítették ezeket a feljegyzéseket, de van egy olyan gyanúm, hogy II. világháborús veteránokat vettek rá, hogy segítsenek benne, mert ilyet kitalálni lehetetlen. Remélem, hogy valaki el fogja készíteni a játék magyarítását, hogy azok is élvezhessék, akik nem tudnak olyan jól angolul. A játékélmény szempontjából mindenképpen fontos, hiszen teljesen azonosulni lehet az adott katonával. A brit küldetéssorozat egészen más szemszögből mutatja be a háborút. Itt játszhatjuk végig a benouvillei híd ostromát, amely az egyik legélvezetesebb, és egyben legnehezebb része volt a játéknak. Túszszabadítások, titkos küldetések, és egyéb nyalánkságok várnak még rátok, de nem akarom lelőni a poént. És most jött el annak az ideje, amikor is belekezdek a szovjet küldetéssorozatba, ami a 3 közül szerintem a legjobban sikerült. Elmondható, hogy ez a rész teljes egészében az ?llenség a kapuknál?című világháborús drámára épül.

Rengeteg jelentet ?lloptak?a készítők a filmből, sőt voltak olyanok, melyeket nemes egyszerűséggel átemeltek a játékba. Fantasztikus érzés, mikor a látott jelenetet te is végigjátszhatod, már-már a saját bőrödön érzed a háborús borzalmakat. Gondolok itt a folyón való átkelésről, ahol melletted robbantják föl a társaidat szállító hajókat. Vagy a partraszállást, ahol szinte a dock-oknál kezdődik a frontvonal, és te csak 5 db lőszert kapsz, ahogyan a filmben. -Menj fiam! Üvöltik a füledbe, és már hasalsz is le, mert különben elkaszálnak az Mg42-esek. Aztán ott van még a Vörös téri csata. Az már csak igazi ?úlélőfutam? amikor is 5 lőszerrel a kezedben rohansz az Mg42-esek felé, és az elesett katonák fegyvereit tudod csak felvenni egy idő után. Hihetetlen élmény. Persze negatív értelemben. A hasonló témájú játékokkal szemben itt befejezzük, hogy ne keltsek képzavart végigjátsszuk a II. világháborút, hiszen a cél nem más mint Berlin, és a játék végén ott lehetünk a győzelem pillanatában is. Erről többet nem mondhatok. Játsszátok végig ti is a játékot, és élvezzétek, ahogyan én tettem.

A fegyverekre szintén nagy hangsúly került, amik mind a programozók, mind a modellezők keze munkáját dicséri. A fegyvermodellekről nincs mit elmondani, ugyanis véleményem szerint teljesen valósághű, sokpoligonos modellek. Szemetgyönyörködtető, ahogyan az animációjukat megoldották. Minden fegyvert kétféleképpen lehet a kezedben tartani. Először is úgy ahogyan eddig megszokhattuk más játékokban: előtted van a puska csöve, és a képernyő közepén egy nagy fehér célkereszt. Másodlagosan pedig magad elé emelheted a puskát, és belenézhetsz az ?gazi?célkeresztbe. Így sokkal pontosabban tudsz célozni, habár a mozgásod is lelassul. Fedezékből például nagyon sokat fogjátok használni. Rengeteg fegyverrel találkozhatunk a játékban: amerikai oldalon az M1 Grand, és M1A1 Carabine puskákkal, a méltán egyik leghíresebb amcsi géppisztollyal a Thompsonnal, és a Colt .45 9mm-es pisztollyal. A britek is büszkélkedhetnek fegyvereikkel, hiszen ott találhatjuk az amcsi M1 Grand puska brit megfelelőjét a LEE Enfield-et, valamint a brutális Bren LM6-ot, és a szép kis pusztításra képes MK1 Fraggranade-et. Megint kiemelném a szovjet oldalt, ahol megtalálhatjuk a filmből ismert Mosin Nagant-ot, és a híres ?obtárast?a PPHs-t.

Itt még nem zárhatjuk le a fegyverarzenált, mert az elesett németek fegyvereit is használhatjuk. Simán lecserélhetjük fegyvereinket az övékére, amikor csak kedvünk tartja. Erre sokszor szükség is van, mert van olyan küldetés, ahol igencsak fogytán van a lőszer. Felvehetünk tőlük Stielhandgarante-t, avagy KAR98k puskát, és az MP40-est, ami semelyik világháborús játékból nem hiányozhat. A játék során van úgy, hogy használnunk kell a Panzerfaust nevű német páncélöklöt a tankok ellen, de lesz olyan küldetés is, hogy mi magunknak kell megbirkóznunk egy tank irányításával. Itt szeretném megemlíteni a hangokat. Nagyon el vannak találva. A puska visszhangja 4-5 másodpercig is szól a hegyek között, minden géppisztolynak más-más hangja van, amit lehetetlen leírni, egyszerűen érezni kell. A robbanások fülsiketítő robaja, ahogy a katonák ordítanak, ezek mind hozzátartoznak a csodás élményhez.

A grafikáról nem sok szó esett. Tudni kell, hogy a játék a majdnem 4 éves Quake 3 motorját használja. Egyszerűen fantasztikus, hogy mit ki nem hoznak a programozó srácok egy 4 éves motorból. Tökéletes. Minden a helyén van, a textúrák (ha akarod) tűélesek, a felbontást akár 1600X1200-ig tolhatod, csak legyen hozzá vasad. A modellekből van úgy, hogy egyszerre nagyon sok rohangál a pályán, de a motor elbírja. Féltem ettől az elején, de alaptalan volt. Szinte rezzenéstelenül bírta a gép, ha előugrott a bokorból 8 német soldat. Egyetlen negatívumként, ha feltétlenül mondani kell egyet, a hosszú töltögetési időt dugnám a készítők orra alá, de nem vészes, ki lehet bírni, és a sok RAM megoldja a problémát, már ha ezt egyáltalán problémának lehet nevezni.

A játékban van multiplayer opció is. Volt szerencsém kipróbálni interneten, és elmondhatom, hogy nagyon jó, van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez lesz a következő WOLF. Mindennap vannak playerek a servereken, és ha jók akartok lenni, akkor még most kezdjetek el gyúrni, mert már elég profik a srácok.

Összegzés: A Call of Duty egy olyan játék, amely megéri a pénzét. Kellően hosszú, többrétű, és fantasztikus játékélményt nyújt. A grafika remek, a hangok elképesztők, egyszerűen kihagyhatatlan kategória. Sok helyről hallottam, hogy túl könnyű a játék. Azoknak azt üzenem, hogy próbálják ki veteran nehézségi szinten is.
 

Forrás: Gamechannel

Rendszerkövetelmények

 

Ahhoz hogy induljon a Call of Duty 2 a gépednek ezeknek a

konfigurációknak kell megfelelnie minimum, de ha jobb a te géped az csak jót jelent mivel így jobban fog menni a játék.

 

Ezek a minimális konfigurációk:

 

Microsoft 98/ME/W2K/XP

Pentium 3-as 800 Mhz

512 MB RAM

Ati v. Nvidia min 64 MB-os 3D-s videokártya               

800 MB szabad hely a merevlemezen             

16 bit hangkártya

16x CD-ROM

 

Tippek

Ha csapattal megyünk, akkor érdemes a társainkkal maradni, mert így ők is fedeznek téged és te is őket. Így könnyeb lesz megcsinálni azokat a pályákat, ahol vannak velünk társak.

Ha folyamatosan lőnek rád, akkor próbáld azt csinálni, hogy kinézel egy másik fedezéket magadnak (lehetőleg ne legyen túlságosan távoli) és ha felkészültél futás! Én azt mondom, hogy szinte mindig fedezékből fedezékbe menj, mert sohasem tudhatod, hogy mikor jönnek németek. Így több esélyed van a túlélésre a nehezebb szinteken is.

A puskákat bárhol lehet hatékonyan használni, de nyílt terepen többet érsz vele. Nyílt terepen, ha ha látsz valahol egy németet, akkor, ha van vedd elő a Mesterlövészpuskát, állj meg, célozz, és lőjj (ha látszik az ellenség feje akkor inkább arra célozz!). Ha csak sima puskád van ugyanez, ha nincsen túl messze.

A gépfegyverek és a pisztolyok nem túl hatékonyak a nyílt terepen. Azért nem túl hatékonyak, mert nagyon szórnak (azaz, ha távolra lősz velük, akkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy eltalálja egy lövés is az ellenséget).

A gránát használatát, akkor ajánlom, ha szinte biztosan van ott valaki, ahova dobod. Szerintem főleg abalkokba és ajtókba dobd a gránátot. Egyébként nagyon hatásos, mert egyszerre nagyon sok embert is képes felrobbantani, ha elég közel vannak hozzá.

Ha tankokat kell robbantgatni, akkor inkább próbáld oldalról megközelíteni őket. Így később vesznek észre és mire a lövegét rád tartaná te már vissza is mentél és el is bújtál, ha ügyes vagy. De szemből is megpróbálhatod csak így több az esélye, hogy lelő, de viszont jobban fejlődsz.

Na hagyd kifogyni a lőszert a tárból! Én azt mondom, hogy ha valahol lövöldözöl és lelőtted az összes németet, akkor tárazz újra. Mindegy, hogy mennyi lőszert használtál a tárból. Ha már kevés a lőszer a tárban, akkor próbálj meg elbújni egy fedezékbe és tárazz! Ha mégis kifogyna a lőszer a tárból és még vannak németek, akkor ne kezj el tárazni, hanem menj oda és ütsd le őket, ha nincsenek túlságosan messze.

Ha a fegyveredből kifogyott a lőszer nyugodtan cseréld le egy másikra. Akár német fegyverre, akár a halott társaid fegyverére, mert 0 lőszerrel csak annyit tudsz csinálni, hogy odamész a németekhez és leütöd őket. Ez nem túl hatásos, ha vannak vagy harmincan a németek, mert mire egyet leültsz a többi már le is lőtt téged.

 

 

Oldalmenü
Naptár